Úgy tűnik, az alkudozás szakasza végképp lejárt. Volt itt már nagyhang, koki és saller, meg „ki a fasz az a…”-szozás, aztán jött a fésülködés, nyakkendő igazítás, az ígérgetés. Tulajdonképpen Orbánék végig játszottak mindent, ami tőlük tellett. Sajnos az eszközök tárházához rossz ajtót nyitottak ki, hiszen más bejáraton nemesebb eszközöket is találtak volna…ha már egyszer elkúrták…nem kicsit…nagyon.

Nemesebb eszköz lehetett volna a politikai konzultáció, a másik fél, felek meghallgatása, az ország érdekében sürgető tennivalók alapos megvitatása. Nem kell kamerák előtt, ebben a szakaszban sajtó sem kell. Nem kell kamerába vigyorogva bemondani a tutit. Üljenek le valahol a fiúk-lányok, és beszéljék meg mi is a teendő. Mint régen, a grundon, vagy később a rendszerváltási MDF-SZDSZ paktum idején. Ja, hogy nincs már sem MDF, sem SZDSZ. Tök mindegy…a szereplők változhatnak, a „játék” ugyanaz marad.

Sajnos semmi nem így történt. Matolcsy a whiskys emlékiratait tankönyvnek nézte, Kövér a bajszát megpödörve Chuck Norrisnak hitte magát, Deutsch, a Fidesz örökös parti arca gimnáziumi poénokat vetett a hálátlan brüsszeli közönség közé, a nyikhaj Szíjártó pedig a Hét mesterlövész Chicojaként erősködött, amikor éppen nem a 2 milliós fizetését varrta a cihájába.

Azt már több mint másfél éve bizonygatják, hogy közgazdasági szakkönyveket nem láttak, vagy ha láttak is, ki nem nyitották egyszer sem. Eme hiányosságot azzal magyarázták, hogy ők feltalálták az unortodox gazdaságpolitikát. Van azonban itt is egy bibi: a közgazdaságban tízes, a számítástechnikában pedig kettes számrendszert használnak, és ezt a kettőt bizony nem lehet felcserélni. Mondhatom magamról, hogy unortodox vagyok, miközben – amerikai kifejezéssel élve – a világ maradék része (the rest of the world), hülye kis pökhendi pöcsnek tart.

Mindent meg lehet magyarázni. Erre remek kommunikációs eszközök és technikák léteznek. Sajnos országunk „igazgatótanácsának” tagjai ebből sem jeleskedtek, és most sem képesek erre. Eddigi országlásuk minden szakaszában elsimíthatták volna az éleket, sajnos azonban itt is unortodoxok voltak. Orbán a bajok növekedése és csúcspontja idején is lehetett volna nemes vezér, ha Chico helyett szakemberre bízza a kommunikációt. A bajok csúcs pontján is elmondhatta, vagy elmondathatta volna, hogy bizony mi nagyon fasza gyerekek vagyunk, de a gonosz bankárokat most még sajnos nem tudtuk legyőzni. A célt nem adjuk fel, nem tévesztjük szem előtt. Gazdasági szabadságharcunkat is folytatjuk („Csapataink harcban állnak. A kormány a helyén van.”), de most más fronton kell összpontosítani erőinket. Orbánt ünnepelte volna a kétharmadának nagy része, és előre beikszelte volna a Fidesz melletti négyzetet a következő választási cédulán. Orbán és Chico azonban ismét belefin…ott a nullás lisztbe, és próbálta megmagyarázni a megmagyarázhatatlant. Karakán magyarként csak győzelmet és vereséget ismernek, a megfontoltságra, higgadtságra, megegyezésre úgy tűnik senki nem tanította meg őket.

Hiba után újabb hiba. Chico helyett most Lázár lépett a porondra, és bejelentette: kijavítjuk a hibákat, változás jön a kormányzásban. Ezzel az egyetlen mondattal a hódmezővásárhelyi Ersteverő Orbán megmaradt tekintélyét is porig alázta. Bevallotta a „hibázást”, majd mintha mi sem történt volna, megpróbálja elhitetni, hogy az alcsúti grundfocicsapat jövőre megnyeri az NBA amerikai kosárlabda-bajnokságot.

Bognár Gábor

forrás: http://szabademberek.nolblog.hu/archives/2012/02/07/Politikai_inkasszo/