Budapest, mint minden más világváros Európában, liberális város. Noha az elmúlt évek politikájának köszönhetően ez a szó elhasználódott, mégis a liberális elveken nyugvó várospolitika az egyetlen, amely gazdasági, társadalmi és kulturális szempontból egyaránt vonzó perspektívákat tud biztosítani az itt élőknek.

 

 

 olyan önkormányzati politikát ígér, amelynek lényege az ösztönzés, a részvétel, a mindennapok szabadságának a biztosítása, nem pedig az értelmetlen tiltás és fölösleges korlátozás;

olyan várospolitikát kíván folytatni, amely mindenki számára megteremti a mindennapi élet szabadságának a kereteit, de mindenkitől elvárja a közösségi együttélés világosan meghatározott szabályainak a betartását;

olyan várost akar, amelyben senkinek sem kell félnie sem neme, életkora, származása, sem bőrszíne, vallási hovatartozása, szexuális identitása miatt, ahol mindenki otthon érezheti magát.

 

 

 

Követve az európai nagyvárosok bevált gyakorlatát, nagyobb teret, több részvételi lehetőséget kell biztosítani a város életében meghatározó szerepet játszó szereplőknek: a gyalogosoknak, a biciklistáknak, a kereskedőknek, a vendéglátósoknak, a civil szervezeteknek, a vállalkozóknak, az érdekvédelmi szervezeteknek, egyszóval a város lakóinak a döntések előkészítésében és kidolgozásában. Arra kell törekedni, hogy a főváros egészét érintő döntések konszenzuson alapuljanak, a résztvevők kölcsönös függőségben hozzák meg döntéseiket.

 

Hatékonyan és értelmes módon újra kell gondolni a főváros és a kerületek viszonyát. Budapest lakói egy városban, de különböző kerületekben élnek. A kerületek önállósága továbbra is fontos, de nem korlátozhatja a főváros érdekérvényesítő képességét. A város képe, a fejlesztések, a tömegközlekedés világos jogosítványokkal rendelkező fővárost igényel.

 

Ehhez kapcsolódóan hozzá kell látni a budapesti városrégió tudatos kialakításához, meg kell határozni a főváros, és az azt körülvevő agglomeráció egymáshoz való viszonyát. Európai minták nyomán olyan városrégiót kell kialakítani, amely gazdasági, kulturális, infrastrukturális előnyökkel jár az itt élők számára. Ebben a törekvésében a főváros számíthat az EU támogatására.

 

Minden erővel harcolni kell a korrupció ellen. Ma Magyarországon a korrupció mintegy 90 százaléka az (ön)kormányzati szektor valamelyik szintjén történik. Éppen ezért alapvető szükséglet az önkormányzati rendszer veszélyeztetett területeinek és ellenőrzési rendszerének teljes felülvizsgálata, átalakítása. E cél érdekében az önkormányzat, illetve az önkormányzathoz tartozó közművek működésének teljes átláthatóságára van szükség, beleértve ebbe a közüzemi, a fejlesztési és a beruházási szerződések teljes és korlátlan nyilvánosságát. A fővárossal csak olyan cégek köthessenek szerződést, amelyek vállalják, hogy nincsenek titkosítással történő közbeszerzések, a szerződésekben nincsenek „apró betűs” kiegészítések, üzleti titkok. A közbeszerzés folyamatát, annak minden részletét állandó és hatékony, pártoktól független ellenőrzés alatt kell tartani.

Budapest közösségi közlekedése ma az európai nagyvárosok sereghajtói közé tartozik. Éppen ezért szükség van a közösségi közlekedés hosszú távú fővárosi koncepciójának újragondolására. Fontos szerepet kell biztosítani bicikliutak építésének, a Dunának, mint városon belüli közlekedési útvonalnak, a kötött pályás közlekedés fejlesztésének, a környezetbarát autóbuszoknak, autómentes övezetek létrehozásának.     

 

Azonnal csökkenteni kell a belváros forgalmát. Hétköznapokon a Nagykörúton belül való behajtást korlátozni kell reggel 7-10 és délután 4-7 között. Kedden és csütörtökön csak a páros számra végződő rendszámokkal, hétfőn és szerdán csak a páratlan számra végződő rendszámokkal lehessen behajtani. Mindenki másnak (kivéve mentők, taxi, szállítás) behajtási díjat kelljen fizetni. Az így befolyt díj a közösségi közlekedés fejlesztésére fordítható.

 

Budapest igazi világváros, mégsem használja ki a nagyvárosi kultúra adta lehetőségeket – sem gazdasági, sem kulturális értelemben. Éppen ezért legalább 20%-kal növelni kell a kultúrára fordítandó forrásokat, így támogatva a sokszínű, világvárosi kultúrát.

 

Alapvető fontosságú a kultúrára épített városi turizmus fejlesztése, tudatos, és az eddigieknél differenciáltabb városmarketing kidolgozása. A főváros kulturális terjeszkedését részben a fürdőkre kell építeni, s ezzel egyidejűleg következetesen folytatni kell a budapesti fürdők felújítását. Ki kell terjeszteni, s folytatni kell a sétálóutca programot. Határozottan, és az eddigieknél erőteljesebben kell támogatni a közösségi kulturális intézményeket és az alternatív kulturális kezdeményezéseket. Lakásokat kell meghatározott időre felajánlani világhírű hazai és külföldi művészeknek alkotásra, kiállításokért, programokért, koncertekért. Véget kell vetni a szórakozóhelyek esti/éjszakai nyilvántartását érintő értelmetlen tiltásoknak. Létre kell hozni nyárra legalább egy állandó szabadtéri mozit.

 

A főváros egészségügyi ellátórendszerét szakmai mutatók alapján újra kell értékelni. A beteg- elégedettség és egyéb mérőszámok alapján lehet a rendszert átalakítani, emberközpontúvá és egyben gazdaságossá tenni. A kormányzati és egyetemi kézben lévő fekvőbeteg-ellátás miatt a fővárosban számtalan intézmény működik, kooperáció, feladatmegosztás mégsem valósult meg. Vannak olyan részei a városnak, ahol túl sok az intézmény, míg más részeken, például Csepelen, hiány van. Azonnali tárgyalásokat kell kezdeményezni az egyetemmel, a kormánnyal és az egészségbiztosítási pénztárral. A kórházak ellenőrzését és monitorozását ugyanolyan következetesen kell végezni, mint a közüzemekét. Mindent, ami az adófizetők pénzén működik, átláthatóvá, ellenőrizhetővé kell tenni, így az egészségügyi rendszert is! Az ellenőrzések eredményeképp pedig szigorú szankcióknak kell következniük. Vannak a városban olyan intézmények, ahol emberi hangon beszélnek a betegekkel, de sajnos még több helyen nem ez a jellemző. Pedig ez nem pénzkérdés.

 

A közoktatás helyzetének javítása meghatározó feladat, nem csak a főváros, hanem az egész ország számára. A főváros közoktatásában biztosítani kell az átlátható, közérthető rendeleti és financiális környezetet, valamint a folyamatos nyilvánosságot. Az intézményi rendszeren belül hangsúlyosan támogatni kell a társadalmi integrációt és a mobilitás megteremtését szolgáló, azt erősítő, nyitott szemléletű iskolákat. Differenciált támogatási és fejlesztési rendszert kell működtetni a fővároson belüli területi és szakmai hátrányok kompenzálása érdekében. Ki kell dolgozni, illetve tovább kell fejleszteni az intézmények, és általában a közoktatás értékelésének, ellenőrzésének komplex rendszerét. Erősíteni kell a horizontális tanulásra épülő intézményeket, valamint az intézményközi együttműködést. Támogatni kell a befogadó pedagógiát, széles körben ki kell dolgozni az egyes tanulók társadalmi, kulturális, személyes sajátosságaira erősségként építő, egyéni szükségleteihez igazodó együttműködő/együttnevelő oktatásszervezési keretet.

Korszerűsíteni és modernizálni kell a szociális gondoskodás intézményrendszerét. A civil szervezetek bevonásával, a szükséges anyagi források biztosításával civil szervezetekre kell bízni a hajléktalanok ellátását, állandó orvosi felügyeletük megszervezését, biztosítását. Meg kell teremteni a helyi adórendszeren keresztül, hogy a vállalkozók bővíthessék a civil szervezetek forrásait. Különös figyelemben kell részesíteni a szegénységben élő városi rétegeket. Olyan munkához jutási programokat kell kidolgozni, illetve az eddigieknél határozottabban és erőteljesebben támogatni, amelyek lehetővé teszik számukra is a városi életbe való bekapcsolódást, tényleges jövőbeli perspektívát biztosítanak számukra.

A főváros további fejlesztése központi jelentőségű feladat. Meg kell határozni a következő évek nagy beruházásait, biztosítani kell a metró építésének a folytatását, a közművek szolgáltatásainak racionalizálását, modernizálását.

 

A bérlakás-piacot világos és egyértelmű módon szabályozni kell, biztosítva a bérbeadók és a bérlők jogait. Sokoldalú támogatási rendszert kell kialakítani a fiatalok, munkát találók, művészek határozott időre történő bérlakáshoz való juttatásához. 

 

Különös gondot kell fordítani a városkép további alakítására. A már nem használt, gyakran leromlott állagú ipari létesítményeket kulturális, oktatási, szociális célú használatra kell átalakítani. A leromlott városrészeket olyan rehabilitációs programok keretében kell felújítani, amelyek nyomán nem szorulnak ki ezekből a negyedekből a most ott élők. Meg kell őrizni az egyes városrészek hangulatát, építészeti karakterét, kulturális örökségét. Élhető, minőségi tereket kell teremteni, minden nemzedék igényére gondolni kell. Ahol lehet, növelni kell a zöld területet.

 

Városunk koszos. Tenni kell ellene! A kutyatulajdonosokat rá kell beszélnünk, hogy takarítsák el a kutyapiszkot. A szemét begyűjtésén kívül az utak takarítására jelentősebb forrásokat kell biztosítani.